A német juhászkutya kiképzése

A kiállítási kutya kiképzése

( nem kell megijedni a címtől, mert ezeket a "tananyagokat" a  azok is megtaníthatják kedvencüknek , akik nem akarnak feltétlenül kiállításra menni ) 

Ha kellő felkészülés, szakértelem és szerencse után sikerült egy jó felépítésű és küllemű kutyát vennünk, már csak rajtunk múlik, bajnok lesz-e belőle!

A kiállításon nagyon sok függ a kutya viselkedésétől, ami részben azon múlik, mit tanítottunk meg neki. Az igazi kiállítási kutya úgy sétál a ringben, mintha csak azt mondaná: nézzétek, ugye milyen szép vagyok! Eközben figyelmen kívül hagyja a többi kutyát, laza pórázon mozog felemelt fejjel, s úgy halad, hogy fordulás közben sem töri meg a mozgás ütemét. Úgy pózol, hogy odafigyeljenek rá. 
 

Lássuk például az utazást.

Gyakran egy vidéki kiállításra is több száz kilómétert kell utazni, nem mindegy tehát, hogy a kutya hogyan viseli az autózást. Az első kocsiút ne az állatorvoshoz vezessen, hiszen ezt a kellemetlen élményt a kutya az autózással kapcsolhatja össze. Inkább vigyük sétálni, kutyabarátaihoz vagy éppen fagyizni.

El kell érnünk, hogy kutyánk otthonosan érezze magát a ketrecben. Már kölyökkorában ismertessük meg vele, első alkalommal, persze csak ha a méret megengedi, ne restelljünk magunk is bemászva példát mutatni kutyánknak.

A ketrechez szoktatás általában nem okoz problémát, ha nem követünk el valamilyen durva hibát. Fontos, hogya ketrec a kutya számára ne a  büntetést jelentse.Helyezzünk kényelmes ruhadarabot, pokrócot, törülközőt a ketrecbe, tegyünk bele élelmet, vizet, s hagyjuk  nyitva az ajtót. hogy a kölyök kedvére mászkálhasson ki-be. Fokozatosan szoktassuk a csukott ketrecben való tartózkodáshoz.  A ketrecnek megfeleő méretűnek kell lennie ahhoz, hogy a kutya szabadon megfordulhasson benne.

Mikor a kölyök már összes oltását megkapta és kialakult a védettség, vigyük gyakran idegen kutyák közé. Nyugodtan ellátogathatunk kutyaiskolákba is, nem baj, ha még kutyánk nem tud semmit.

Megfigyelhetjük magatartását, reakcióit, s ami fő, itt is kutyák és emberek között van. Kérjünk meg idegeneket, hogy játszanak, barátkozzanak kutyánkkal. Habár egészséges idegrendszerű kutyánál ez ritkán fordul elő, barátságtalan, támadó viselkedés esetén szidjuk meg. Kutyákkal szemben persze nem szokatlan az agresszív viselkedés. Már az első morrantásnál szigorúan lépjünk fel, ha bírjuk, nyakbőrénél rázzuk meg kutyánkat. Keményen kell fellépnünk, hogy megelőzzük a kiállításon és a mindennapi életben egyaránt gondot okozó agresszív viselkedést. Később már elég lesz egy határozott "nem!" vezényszó is.
 

A póráz

A kölyök pórázhoz szoktatásánál alkalmazhatunk könnyű kiállítási felvezető pórázt. Ha bőkezűek vagyunk a dicsérettel, kutyánk hamar hozzászokik ehhez a "viselethez". Először tartsuk lazán a pórázt, hagyjuk a kölyköt, mennyien, amerre ő akar. Ha ezt már megszokta, elkezdhetünk vele sétálni, hívjuk, hogy jöjjön. Változtassunk úgy irányt, hogy finoman meghúzzuk a pórázt, közben a nevén szólítjuk, kedves hangon beszélünk hozzá. Ismételjük ezt a gyakorlatot addig, míg megtanulja, hogy a húzás a pórázon irányváltoztatást jelent. Mindkét fél számára fontos a kényelmeshosszúságú és méretű póráz, melynek szélessége épp a kezükbe illik.

A gyakorlat következő lépcsője a laza pórázon sétáltatás. Ez az egész feladat nagyon hasonlít az engedelmességi kiképzéshez, a vizsgákon megkívánt pórázon vezetéshez, azonban számtalan fontos különbség van. Ha megállunk, kutyánknak is meg kell állni, de nem ülhet le. Bal és jobb oldalon egyaránt vezethetőnek kell lennie. Mozgás közben kutyánk nem nézhet ránk, ellentétben a munkavizsgákon oly fontos szemkontaktussal. Ugyanis ettől mozgás közben kifelé fordítja a nem a gazda felöli könyökét, vagy nem a test hossztengelyén fut. A kutyának egyenesen előre nézve kell futnia, ezért mindig egy kicsit előtte kell futnunk, így a kutya látja, hogy mikor akarunk irányt változtatni, és nem kell a fejét forgatnia. (A német juhászkutyák felvezetése különleges, a többi fajtától eltérő eset.)

Soha ne engedjük a pórázt lazán a test mellett lógni. Csak annyira legyen laza, hogy ne zavarja a kutyát mozgás közben. Ha megfelelően tartjuk a pórázt, rajta keresztül érezhetjük a kutya mozgását. Érezzük, ha a kutya áthelyezi súlypontját az egyik lábára, hogy a másikkal kilépjen, vagy ha nyakizmát megfeszíti. Így van időnk korrigálni az esetleges hibákat. A póráz felesleges részét tartsuk tenyerünkben, így egy csuklómozdulat is elég a póráz megfeszítéséhez.
 

A felvezetés

Ha már lépésben, sétálásban megfelelően mozog kutyánk, térjünk át az ügetésre. Gyakoroljuk a fordulatokat, ha leengedné a fejét, rántsuk föl és szóljunk rá. Használjuk mindig ugyanazt a vezényszót - "fej!", "fel!", "show!" stb. - így később elég lesz csak rászólni a kutyára, a póráz megrántása nélkül. A póráznak közvetlenül a koponya mögött kell lennie, így tudjuk csak megfelelően irányítani kutyánkat. Soha ne szégyelljünk mozgás közben a kutyához beszélni! Bátorítsuk vidám hangon, kedveskedjünk neki. Egy örömmel és természetesen mozgó kutya fél siker.

Ha kíméletesen bánunk vele, a szőrzet felkészítése kellemes időtöltés kutyánknak is. Ha nincs kozmetika-asztalunk, egy megfelelő magasságú asztalra tegyünk csúszásmentes gumiszőnyeget. A kölyök kezdetben félhet, ezért csak játszunk vele, dicsérjük. Vigyázzunk, hogy parancs nélkül soha ne ugorjon le az asztalról. Inkább tanítsuk meg, hogy először valami alacsonyabb tárgyra lépjen, így síkos talajon sem csúszik meg, nem sérül.

A kiállításhoz kapcsolódó teendők nagyrészéhez elég kölyök korában hozzászoktatni kutyánkat, de a felvezetést rendszeresen gyakoroljuk. Tapasztalt kiállítási kutyánál is hasznos egy rövid tréning a kiállítás előtti napokban.

ÜL, JÓ KUTYA! Kínos, mikor elérjük a járdaszegélyt, felraknánk a nyakörvet vagy éppen fel szeretnénk vágni ebünk kiváló iskolájával, de a jószágot nem bírjuk rávenni, hogy leüljön. Itt a megoldás!

Az ebtartók nagy része lelkesen tanítgatja kutyusát a különböző parancsszavak végrehajtására, melyek közül a legpraktikusabb - és az engedelmességi feladatok körében a legegyszerűbb - az ültetés. Az életben számos helyzet adódhat (nyakörv felrakása, járdaszegély elérése, várakozás), amikor jól jön, ha kutyusunk szót fogad és leül. Általánosságban elmondható, hogy az alapvető engedelmességgel rendelkező kutya már könnyebben tanítható nehezebb, nagyobb odafigyelést igénylő feladatokra is. A "ül" parancsszó megtanítása A tanulás legyen szórakoztató, könnyű és ne legyen végeláthatatlan . Ha az ebtárs elvégezte a feladatot, mindig jutalmazzuk meg, hiszen sikerélményre neki is szüksége van! Keressünk egy nyugodt helyet, ahol csak mi vagyunk . Mutassuk meg neki a csábító falatot. Tartsuk az orra elé, majd lassan nyújtsuk a kezünket egyre előrébb, el a feje felett, hogy egyre magasabbra kelljen néznie. Ahogy követi fejével, le fog ülni. A jutalomfalatot azonban ne tartsuk túl magasra, mert akkor inkább felugrik érte, semmint leül. Amint leült, jutalmazzuk meg. A parancsszó kimondásával együtt többször ismételjük meg a gyakorlatsort . Hamarosan össze fogja kötni a vezényszót a jutalomfalattal, így a gyümölcsöző együttműködés érdekében odaadó tanítványunk lesz. Ha kutyusunk mégsem akar leülni, akkor segítsünk neki! Jobb kezünkkel nyúljunk a kutya álla alá, bal kezünkkel pedig nyomjuk le a farát. Eközben határozottan mondjuk ki az "ül" vezényszót. Ha ebünk ezúttal ülő helyzetben marad, akkor jutalomfalat kíséretében dicsérjük meg. Ha már úgy érezzük, hogy hallgat ránk a kutya, akkor vigyük ki a parkba , vagy menjük együtt vásárolni. Amikor kicsit elkalandozik, akkor mondjuk ki a vezényszót, és ha leül, jutalmazzuk meg! Lassanként álljunk le a jutalomfalat adásával, de ne feledjük: néhány soron kívüli finomság csak újabb és újabb megerősítés kutyusunknak arról, hogy "jól dolgozik"! A pozitív motiváció Motiválni kétféle képen lehet: negatívan és pozitívan. Az általános iskolában már elég példát hallottunk a negatív verzióra: ilyen a "ha nem csinálod meg, meglátod mi lesz" fordulat. A leszidás és a fizikai fenyítés csak elveszi kutyusunk kedvét a tanulástól, arról nem is beszélve, hogy ez nekünk sem kellemes élmény. A sikeres oktatás és a gyors tanulás titka a kitartás, a nyugalom és a pozitív motiváció, azaz a dicséret és a jutalom. A gyakorlat legyen 5-10 perces, és csak akkor kezdjük el, ha kutyusunk is érdeklődő, aktív. A hatás nem marad el!